afuszeresjakvaj

Michael Bay filmrendezői ámokfutásának köszönhetően a „Transformers” lassan szitokszóvá válik még a legelvetemültebb rajongok körében is, ám nem volt ez mindig így! A Transformers, vagyis az alakváltó robotok történetét bemutató rajzfilmsorozat 1984-ben debütált a tengerentúlon–ezt nevezzük az eredeti, vagyis 1. Generációs (G1) rajzfilmsorozatnak –, hogy gyermekek millióit ültesse le éveken át a televízió képernyője elé, szerte a világon, s általa gyermekek milliói kérjenek szüleiktől Transformers játékfigurát! Rajzfilm- és képregény sorozat, játékfigura eladás kéz a kézben jártak! A Transformers nálunk is az egyik legnépszerűbb játék volt a rendszerváltás időszakában, azonban a hazai gyerekek csak külföldi tévécsatornákon kísérhették figyelemmel Optimus fővezér és alakváltó társainak kalandjait. Lehetséges volna, hogy mindez tudatos döntés eredménye volt?

Megakadályozták vajon az eredeti „Transformers” rajzfilmsorozat bemutatását a tévében?

Az első Transformers játékfigurák megjelenése

Az amerikai jogszabályi környezet a ’80-as évektől lehetővé tette játékfigurák rajzfilm- és képregény sorozat által történő szerepeltetését, vagyis egészen pontosan azt a felállást, amikor az adott termékre (játékra) úgy teremtik meg a keresletet – piacot –, hogy rajzfilm- és képregénysorozat útján népszerűsítik.

A Hasbro is így tett, amikor 1984-ben útjára bocsájtatta az alakváltók történetét – így lettek az eleddig név nélkül árusított robotok jó autobotok és gonosz álcák, akik évmilliók óta vívják harcukat szülőbolygójukon és immár a földön is. Tévében... de játékként is...

A Hasbro természetesen abba is tudatosan beleszólt, hogy egy-egy játékfigura mennyi játékidőt kap, avagy történetesen meddig élhet… hiszen folyton-folyvást új játékokat akartak eladni!

Így hozták meg azt az üzletileg ballépésnek minősülő döntést, hogy a híres egészestés rajzfilmben – az 1986-os „The Transformers: The Movie”-ben – végezni kell az addigra már ikonnak számító Optimus fővezérrel, a jókat mindig győzelemre segítő bátor és önzetlen robottal. Nem számoltak a gyerekek érzéseivel... a gyermeki lélekkel... ezt nem tudták befolyásolni...

Mindez még nem jutott el kicsiny hazánkba, a Vasfüggönyön innen csak egyes transformer játékfigurák üthették fel a fejüket, valamikor 1986? körül – természetesen minden koncepció nélkül – s a rajzfilmsorozatot is csak az ismerhette ebben az időben, aki a Sky csatornát 1989 előtt elérte (1989 után német csatornákon is lehetett látni a rajzfilmsorozatot).

Akárhogy is volt, 1988-ra valahogy mégis sokan megismertük a kamionná átalakuló Optimus fővezér nevét és az iskolában mindenkinek volt egy-egy játékfigurája vagy koppintott – nem Hasbro – átalakítható mentőautója. A robotok és a Lego szettek mellett a kisautókkal és a szintén nagyon népszerű G.I. Joe figurákkal is játszottunk. Így köszöntött be az 1989. esztendő, s október 23-a, a Magyar Köztársaság kikiáltása. A magyarországi rendszerváltás…

A Transformers játékfigurák tudatos keresése

Azt mondják, generációnkat az a közös élmény köti össze, hogy mindannyian a tévé előtt ültünk, amikor megszakították a „Kacsamesék” aktuális epizódját, hogy bejelentsék Antall József miniszterelnök halálhírét.

Azonban a rendszerváltás éveiben gyermekként Walt Disney meséket néző fiúkat más is összekötötte: 1989. után már tudatosan kerestük az adott G.I Joe és Transformers figurákat. Egészen pontosan 1990. után, amikor kis hazánkban is megjelent a Hasbro.

Már nem csak az volt a lényeg, hogy legyen ilyen játékunk, de a konkrét terméket akartuk! Betört a játékszobánkba a piacgazdaság! Na, jó, mindehhez hozzátartozik, hogy Optimus nevét már azelőtt is tudtuk, azonban a gyerekek között – tévesen – az volt a meggyőződés, hogy ő csak külföldön kapható (sikerült itthon beszerezni, de már nem az első, rajzfilmsorozat szerinti verzióban).

Hogy miként vált belőlünk tudatos vásárló – pardon: tudatos játékkérő? A válasz egyszerű: alkalmazták idehaza is a jól bevált amerikai receptet. Megismertették a játékot a médián keresztül. A G.I. Joe és Transformers játékokat népszerűsítő eszközök kerültek alkalmazásra! Mintha felmérték volna a hazai gyerekek játékigényét, egyúttal rá is akartak volna erősíteni… továbbá keresletet is akartak teremteni!

Megjelentek ugyanis a Walt Disney mesék közötti reklámblokkokban, de azon túl is a G.I. Joe és Transformers játékokat – sőt, konkrétan karaktereket – népszerűsítő reklámok, melyek közül számomra a Transformers játékok reklámja volt karakterisztikusabb, ámbár ez szubjektív is lehet, s mintha többet is játszották volna ezen reklámokat, ámbár ezt is lehet csak az íratja le velem, hogy a robotokat jobban szerettem mindig is, mint a joekat... vagyis, alighanem nem kivételztek a robotokkal, ugyanannyi reklámidőt kaphattak... de csak 1992-ben (azaz nem mindjárt a rendszerváltás évében jelentek meg a reklámok). A reklámokról még lesz szó.

Ténykérdés, hogy egy Transformers játék abban az időben is drágább volt, mint egy szimpla G.I. Joe figura. Mondhatnánk, hogy üzleti érdek állhatott a Transformers figurák népszerűsítésében, a profit érdekében, de a kép árnyaltabb; azt sem szabad elfelejteni, hogy könnyebb volt a rendszerváltás után behozni egy doboznyi joet és eladni, mint eladni pár nagyobb robotot, azaz több joe eladásával pénzügyileg gyorsabban, akár többre is lehetett menni. Emlékszem, hogy volt olyan játékbolt, ahol irtózatosan sokáig porosodott egy nagyobb volumenű robot. De az is biztos, hogy már a rendszerváltás előtt is nagyobb lehetett a haszon a joekon, amit be is lehetett könnyen csempészni Bécsből... szóval így is hatott a Vasfüggöny a gyerekek játékaira...

Gondoljunk csak bele! A kartonlap könnyen eldugható volt, ellenben a robot dobozával - igaz voltak kartonlapos G1-es robotok is, de teljesen véletlenszerűen, koncepció nélkül jöttek be a robotok és a joek a rendszerváltás és a Hasbro hazai színre lépése előtt. Körülbelül 1986-ból van emlékem, hogy egy trafikban láttam a Kolonc nevű álcát, amelyet 1986-87. között forgalmaztak az "imperialisták" országaiban... Rögvest magával ragadott, hogy egy még nagyobb robot részét alkotja a versenyautó. Ott tolongtunk, mi gyerekek a trafikban, s csak néztük, néztük... megragadott bennünket.

Nos, bármenynire is bírni akartuk, az biztos, hogy a gyerekek Transformers játékokat ritkábban kaptak akkoriban, mint G.I. Joe figurát,  főleg abban a rendszerváltás utáni időben, amikor a munkanélküliek sora  kígyózott a hivatal előtt a nagy gyárak megszűnését követően... Mindazonáltal akkor is megvoltak az eszközök, hogy a gyerek igenis kikövetelje a robotot! Mert megérdemeltük! Ha nem, akkor is! Piac és média azt mondhatnánk, hogy kéz a kézben jártak, hogy nekünk legyen Fémpofánk (konkrétan kerestük és meg is találtuk)…

…de Fülelőnk is (ilyen is volt). Mindazonáltal ez a kép is árnyaltabb. Erről később még lesz szó.

Anomáliák a Transformers játékfigurák népszerűsítésében – avagy piacgazdaság és az ő gyermekcipője? 

Különös, nem? Magyarul tudtuk már a karakterek neveit! A játékboltban meg sokkot kaptak, amikor 1992-ben Sokkolót kerestem! Mit tudtam én, hogy már 1985 óta nem gyártják? Megismertem a képregényben!

És most akartam, mert a média segítségével megismertem ezt a remek és nélkülözhetetlen terméket (2012-ben meg is vettem)! Kezdettől fogva volt azonban egy nagy különbség a G.I. Joe és a Transformers termékek népszerűsítése között és ez mindvégig változatlan maradt. A G.I. Joe játékok karaktereit a televízió révén ismerhettük meg – elkezdte ugyanis sugározni a tévé a rajzfilmsorozatot – és így kerestük őket a játékboltban. A karakter persze a joek esetében kevésbé izgatott bennünket, mint a robotok esetében. A legfőbb itt az az igény maradt, hogy ne holmi utánzat, de csakis G.I. Joe figura legyen!

Mindazonáltal előfordult olyan is, hogy egyik barátom a rajzfilmsorozatból megtudta, hogy az újradesignolt Cobra Parancsnok büszke tulajdonosa s nagyon megörült a hírre, jóllehet olvasni már tudott, azaz a játék kartonjáról is puskázhatott volna. Ezzel együtt járt, hogy azonnal felértékelődött a srác a szemünkben! Akinek megvan a Parancsnok… szóval volt, amikor a karakter nagyon is számított a joek esetében is. Nos, míg a joek képregény útján nem jöttek be kis hazánkba... 

...addig a transformerek világát nem ismerhettük meg – és szinkronizáltan a mai napig nem ismerhetjük meg – az eredeti G1-es rajzfilmsorozat révén, ezt ugyanis soha nem vetítette a televízió, csak az egészestés 1986-os mozifilm volt VHS kazettán elérhető videótékákban. Bár ne szinkronizálták volna le! Nem csak a sztorija, a szinkronja is pocsék volt, már gyerekként lejött, aztán újra szinkronizálták... hát, vegyítve ér valamit...

És itt jön az érdekesség! Volt olyan osztálytársam, aki szerette ugyan a robotokat, kapott is, azonban a képregény olvasásával mindig lassan haladt – mint az olvasással általában –, így többször előfordult, hogy nem a megfelelő nevén nevezte a robotokat. Mivel valószínűleg nem ő volt az egyetlen, vajon mennyiben segíthetett a képregény népszerűsíteni a terméket? Pedig majd mind a 80 számát kiadták idehaza az eredetinek, s majd hat éven át futott… ráadásul a képregény posta rovatában a gyerekek – kérdésre – helyes választ kaptak arra, hogy lehet-e kapni az adott karaktert (Fülelőt)… továbbá megadták a karakterek teljes leírását, angol neveit, innentől kezdve csak le kellett olvasni a neveket a kartondobozról…

A teljesség igényével azonban nem mehetünk el amellett sem, hogy a rendszerváltáskori képregény kiadásnál is az volt az elsődleges, hogy olvassák és vegyék a képregényeket, azaz nem az volt a lényeg, hogy a képregényben lévő figura népszerű-e, mindazonáltal a Transformers képregény érdekes módon pontosan az után jelent meg 1991-ben, hogy előtte megjelent nálunk is a Hasbro... Az üzleti életben pedig, miként a média világában, ott voltak a rendszerváltást megelőző kapcsolatok... E rendszerváltást megelőző kapcsolatokról még szó lesz. A Hasbroról szólva viszont említést érdemel, hogy az igencsak megkésett G1-es képregénysorozatban hirdette később a 2. Generációs (G2) Transformers játékokat is, miként a tévében megjelentek az első Transformers reklámok az újra kiadott G1-es robotokkal (ez volt az úgynevezett Classic kiadás), de erre is megkésve került sor, 1992 körül, hiszen a híres  robotot, Jazzt már újra kiadták 1990-ben ebben a szériában, Európában és Ausztráliában. 

Tény tehát, hogy 1991-ben el kellett olvasni a képregényt ahhoz, hogy megismerhessünk egy terméket, ellenben a rajzfilmsorozat esetében olvasni sem kellett volna tudni ahhoz, hogy a tévé által igényünk legyen az adott játékra! Faltam a képregényt! Az összes száma megvan! Viszont kérdés: mennyiben szolgálta volna a tárolt cégkivonata szerint 1990. november 9-én alapított Hasbro Magyarország Kft. érdekeit, ha mondjuk szponzorként beszáll az eredeti G1-es rajzfilmsorozat leszinkronizálásába, közvetlenül a rendszerváltás hajnalán, még a G2 játékok megjelenése előtt? Nos, mivel a Transformers esetében sem egyidőben adták ki az európai és az amerikai játéksorozatot (talán még én is vehettem volna Sokkolót?... nem, nem hiszem, a Classic kiadásból ugyanis mellőzték a jó  öreg egyszeműt... csak nem átalakítható action masterként vehettem meg 1992-ben), lehetett volna benne potenciál, de még közvetlenül a rendszerváltáskor, mert utána, 1994. körül már kezdtek kikopni a polcokról, utána meg jöttek a G2-es játékok.

Az is igaz ellenben, hogy maga a G2-es rajzfilmsorozat is az eredeti sorozat volt, csak a bevezető részét cserélték le. A G2-es játékokban pedig számos átfedés volt az eredeti G1-es játékokkal. Vagyis lett volna benne ráció a G2-es futása alatt is (hiába csengett le a rendszerváltás után hamarost az egész G1-es vonal), hiszen míg a képregénynél kellett használni az agyunk, a másiknál nem kellett volna, csak bámulni a tévét! Melyik a jobb módszer piaci szempontból? 

Szóval, ha már reklámozták is a robotokat, azaz ez a piac is számított, még ha nem is volt nagy, kézenfekvő lett volna, ha a G.I. Joe sorozathoz hasonlóan Optimusékat is bámulhatjuk a tévé képernyőjén. Véleményem szerint amíg a képregény is futott, lett volna benne ráció, utána már a G2-es játékok is eltűntek... Hiszen a G.I. Joe figurák, ha szaporák voltak is, de nem olyan drágák… talán annyi hasznot is termeltek, mint a robotok, ahogy érintettük már, talán többet is, de hát nem az a piac célja, hogy több, több és még több profitot termeljenek, még az anyagcsere által is? Vajon elégnek tartották a robotok esetében a tévéreklámokat? Vagy egyszerűen csak osztottak és szoroztak, s kijött, hogy a kicsi piac mégsem érné meg a befektetést? Nos, ha nem is érte meg, azért azokban a '90-es években nem csak transformereket, de számtalan játákfigurát is rásóztak a gyerekekre...

Ha a joek esetében működött a rajzfilmsorozat generálta keresletélénkítés, akkor a transformereknél is működött volna, ráadásul a tévé több gyerekhez is eljuttatta volna a terméket, heti egy adás sugárzásával – Cobra parancsnokból is ennyi dózist kaptunk, na jó: a reklámokkal együtt azért többet –, mint a robotokról szóló képregény, ami havonta meg sem jelent. A teljesség igényéhez tartozik annak hangsúlyozása, hogy a joek már a rendszerváltás előtt is népszerűek voltak nálunk, rajzfilm és képregény nélkül is, vagyis ők jobban benne voltak a rendszerváltásra a gyerekek kollektív tudatában... az alakváltók pedig kevésbé... Vagyis a joek esetében sokkal inkább a keresetre történő ráerősítésről beszélhetünk. 

Mire pedig egy új robot karakter a képregényben bevezetésre került volna, addigra már kifutott a játékboltokban. Többen jártunk így – szerencsére a Dinobotokra kellő időben lecsaptunk… de arra is a reklámok révén… egyszer fel is ment az áruk… hamar…

Mi lehetett hát az ok – ha valóban volt ilyen –, ami miatt az eredeti Transformers rajzfilmsorozat nem ment a tévében akkor, amikor az általa reklámozni kívánt terméket fogyasztottuk, avagy fogyasztanunk kellett volna? Játszunk csak el a gondolattal! A rendszerváltás korát éltük, épp csak kikiáltották a Köztársaságot. Megkezdődött a régi jogi, társadalmi, gazdasági, stb. környezet lebontása, az új építése. Ebben a környezetben még a piacgazdaság sem érvényesülhetett maradéktalanul. Ami pedig a média világát illeti, nos, a régi kapcsolatok, együttműködések – bárki bárhová is került – kétségkívül megmaradtak, tovább alakultak, esetleg tovább épültek… egymásnak segíthettek… mint régi társak...

Adott két – gyerekek által közkedvelt és keresett – termék, a G.I. Joe és a Transformers játék. Népszerűsítik őket, de pontosan a Transformers az, amelynek esetében a rajzfilm alkalmasabb lenne a termék reklámozásához. És mi történik: a G.I. Joe rajzfilmsorozat bemutatásra kerül, de a képregény már nem (igaz, ami igaz:  a joek esetében a képregény nélkül is fogy a termék, már a rendszerváltás előtt, tehát akár logikus is lehet, hogy ők kerültek képernyőre, de a tévé nem azért vett meg egy-egy rajzfilmsorozatot, mert a hozzá kapcsolódó játéktermék népszerű volt), ellenben a Transformers rajzfilmsorozat nem került bemutatásra a tévében, sem azelőtt, sem pedig az után, hogy már futott képregényben... persze sok-sok más nyugati rajzfilmet és sorozatot se mutatott be a rendszerváltáskori tévé (például Pókembert)... De hangsúlyozandó: szinte egyaránt fajsúlyos, akkori játékról van szó, a korosztályunk játék etalonjairól, s a karakterek több történetben találkoznak is, joek is harcolnak a jó autobotok oldalán. Vagyis közös a sorsuk.

Vajon a rendszerváltás kori média hazai szereplői egyeztettek a transformerek és a joek sorsáról is? Vajon volt olyan egyeztetés, ahol arról döntöttek, hogy vagy a Transformers vagy a G.I. Joe mehet, s végül a joek nyertek? Vajon tudatos döntés volt, hogy csak a G.I. Joe rajzfilmsorozat mehet a tévében, a Transformers nem, s ebbe más, történetesen piaci szereplőnek nem volt beleszólása, avagy nem volt elég kapcsolata érvényesíteni más érdeket is? És vajon mennyire lett volna népszerű és eladható a Transformers képregény, ha mindenki bámulhatta volna robotokat a tévében is? Nos, ez mind olyan kérdés, amire talán soha nem kapunk választ. Galvatron szavaival élve: „Döntsd el magad!”

Bárhogy is volt, a Transformers hazai mellőzése a tévéből feledtébb érdekes! Egy azonban bizonyos: ha az igazságot nem is fogjuk megtudni, valóban a rendszerváltás korát éltük akkoriban, és a régi kapcsolatok működtek…

Teszt

Hozzám hasonló Transformers iránt érdeklődőkkel is megosztottam gondolataimat, más fórumon, s az ő pozitív gondolataik is hatottak az enyémre. Ezért köszönet! Mondanom sem kell azonban, hogy sokan azonnal hozták a jó öreg hazai mentalitást is, s több mint felük csak kritikát tudott megfogalmazni, ugyanakkor a rendszerváltás egyik vívmánya pontosan az, hogy már ők is szabadon megfogalmazhatják gondolataikat - de pontosan ezért is mondom azt is, hogy már eddig is lehetőségük lett volna megfogalmazni a saját verziójukat! Hisz az Igazság vagy mindenkié, vagy senkié! 

Külön érdekesség volt számomra megtapasztalni, hogy korosztályom tagjai mennyire nem tudtak vagy nem akartak mit kezdeni, esetleg nem értettek egyet azzal a gondolatsorral, miszerint a rendszerváltás kori média képviselői - akik közül voltak, akik pályájukat még akkor kezdték (akkor szocializálódtak), amikor nem transformers játék tankok, de valódi tankok dübörögtek a főváros utcáin...

 ... és még nem Optimus, de emberek haltak meg a szabadságért - később is összetarthattak, azzal meg végképp nem tudtak mit kezdeni, hogy ez elméletben akár a Transformers rajzfilmsorozat hazai bemutatására is kihatással lehetett... Akárhogy is volt, mindenki döntse el maga, mit gondol róla!

Nem képezi jelen blogbejegyzés tárgyát, de az embert csakugyan elképesztette naívságuk a régi rendszert illetően, ami még félelmetesebb, amennyiben netán tudatosan felvett naívság - hiszen akik kicsiben erre képesek, képesek lennének vajon arra is, hogy nagyban mentegessék a régi rendszer elévülhetetlen bűneit is? És ha valóban tudatosan felvett naívság, tettükben tán a régi rendszer, a régi kapcsolatok élnek tovább?

Nos, minden esetre ez egy blog, nem pedig információs-tudományos-az igazságot exkatedra kinyilvánító-szupersztráda! Feledtébb érdekes azonban, hogy nemrégiben napvilágot látott egy olyan sztori, mely szerint lehetséges, hogy a nagysikerű, hazai készítésű Mikrobi azért nem kapott folytatást, mert a televízió egy fejesének fiacskája másként képzelte el rajzfilmként, s szólt apukának... Ha ez így volt, vajon akkor is volt egy gyerkőc, amikor arról kellett dönteni, hogy melyik nyugati rajzfilm fusson szombat délután?

De tényleg mindenki döntse el maga! A rendszerváltás kori média képviselőinek hatalmát, befolyását és kapcsolatait viszont azt gondolom,  naivitás kétségbe vonni, hiszen mi sem bizonyítja jobban, mint az a történelmi tény, hogy keletkezése olyan időszakból datálható, melyről Magyarország Alaptörvénye az alábbiakat rögzíti:    

"Egyetértünk az első szabad Országgyűlés képviselőivel, akik első határozatukban kimondták, hogy mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki.

Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének.

Valljuk, hogy a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra."